Megtérés 1 (puritán)

A puritánok Isten kegyelméből valóságosan meglátták, megértették, tanították és gyakorolták a kegyességet, azaz az Isten félelmében való életet. Sokat tanulhatunk tőlük a mi kis kényelmes, altató, bűnre (illetve bűnben) rintgató korunkban!

Álljon itt egy idézet Joseph Alleine-től, a magyar nyelven is megjelent "Üdvösségre Vezérlő Kalauz"-ból:
/to read it in english click here/

A megtérésnek számtalan hamis módja származik az ördögtől – kit ezzel, kit azzal szed rá. Ha lehetne, még a kiválasztottakat is megtévesztené, olyan ügyesen és ravaszul mesterkedik. Hogy kigyógyítsam veszedelmes tévedésükből azokat, akik igaztalanul hiszik, hogy megtértek, és megszüntessem azoknak a félelmeit és aggodalmait, akik helytelenül hiszik, hogy még nem tértek meg, megmutatom most a megtérés természetét, azt, hogy miben áll és miben nem. Az utóbbival fogom kezdeni.

• A megtérés nem abban áll, hogy magunkra vesszük a keresztyén hitvallást.

• A megtérés nem abban áll, hogy magunkra vesszük Krisztus jelét a keresztségben.

• A megtérés nem az erkölcsi igazságban áll.

• A megtérés nem a kegyesség törvényeihez való színleges igazodásban áll.

• A megtérés nem a romlottságnak neveléssel, emberalkotta törvényekkel vagy a csapások kényszere által való fékentartásában áll.

• a megtérés nem a megvilágosodásban, a megintetésben, a felszínes változásban vagy a részleges megújhodásban áll.

Akkor mi a megtérés? Azt a következő posztban adom közre.