Párválasztás.
Állítólag a BKV alkalmazott egy időben egy tréfás kedvű buszvezetőt. Szörnyű vicceket csinált az illető. Az egyik ilyen vicc a következő volt: Magával vitt egy tartalék kormánykereket és az egyik kanyarban a két utasülés-sor közé, hátra gurította. Az utasok rettenetesen megijedtek, de hát csak tréfa volt. Azután bemondta a hangosbemondóba: "Tessenek jól kapaszkodni, mert ezen a piroson még átmegyünk!"Aztán mégis lefékezett. Meggondoltam mondta. A legnagyobb vicc azonban most következik, emiatt rúgták ki. A végállomáson, a még üres buszba beült az egyik utas-helyre vaknak öltözve. Azaz föltett egy sötét szemüveget, kezébe fogott egy fehér botot, ott üldögélt sokáig, amikor már majdnem megtelt a busz, akkor elkiáltotta magát: "Hát senki nem indítja el ezt a tragacsot?" Fölállt, odatapogatózott a vezetőüléshez és beindította a motort. Természetesen az utasok ész nélkül menekültek, egymást törve, taposva, úgy, hogy kisebb sérülés is történt fegyelmi lett belőle. Ez a történet példa, sőt példázat értékűvé vált számomra, ugyanis itt az előbb elmondottak szellemében talán mi is értjük, hogy vált ez példa értékűvé.
Arra mutat rá, milyen is ez a párválasztás. Hogyha hosszú útra megyek, pl. az Örs vezér térről egészen Gödöllőig kell utaznom a HÉV-en, egyáltalán nem mindegy, hogy ki ül mellettem. Pedig ez csak háromnegyed óra. A házasság, az tovább tart valamivel, 3-4 évtizedig, esetleg még tovább. Egyáltalán nem mindegy, hogy kivel töltöm el. Aki mellettem ül, esetleg nem szeretem, ha túl sok helyet foglal, nem szeretem, ha rossz szaga van, nem szeretem, ha túl sokat beszél, azt se szeretem, ha egy szót se szól. Vannak elvárásaim. Lehet ez az utazás kellemes vagy kellemetlen, attól függően, hogy ki ül mellettem. De ennél fontosabb buszban, hogy ki ül a volán mögött. Fontosabb? Hát, hogy a csudába ne! AZ a fontosabb! Mind a kettő fontos, de mégis nagyságrendi különbség van a kettő között. A párválasztási döntésben, tulajdonképpen két komoly döntés van. Döntenem kell, hogy X-et, vagy Z-t feleségül veszem-e, vagy hozzá megyek-e feleségül. De van egy másik döntés, ami ezt megelőzi, és az ennél fontosabb, hogy ki vezeti az életemet! Itt lehetnek nagyon csalóka dolgok, pl. a következő. Remélem értjük a képes beszédet.
A Biblia végig képekben beszél, csak nem buszról beszél, mert az abban az időben még nem volt, hanem korabeli képeket használ, a szőlőművelés, az állattenyésztés, és egyéb területekről. Két busz áll egymás mellett, és az ablakon átlátok valakit, ott ül mellettem, csak éppen a másik buszban. Remélem értjük a képet. "Egy hiten vagyunk, vagy nem? O az nem számít, hát egymás mellett vagyunk mi így is. "Azt hiszem értjük a képet! Nem? Nagyon jól lehet szemezgetni egymással, így is, az üvegen keresztül is. De aztán elindul a busz. Még az is lehet, hogy egy darabig együtt tartanak, de aztán a távolság egyre inkább nő. Ha kifejezetten nagyon ellentétes az útirány, akkor pedig ez nagyon fájdalmas is lehet. Amit ez a kép mutat, nem is busz, hanem két vonat. Azt hiszem ők is egymás mellett voltak sokáig, aztán egyszer csak megszűnik ez az állapot. Talán az elején mondottakból kiderült, hogy én nem gondolom azt, hogy pontosan elő van írva egy fiúnak, hogy kit kell feleségül venni, vagy egy lánynak, hogy kihez kell férjhez menni. Vannak keresztyén testvérek akiket én nagyon szeretek egyébként, akik azt gondolják, hogy igen, az így van. Én ennek a bibliai fedezetét sehol nem látom, nem gondolom azt, hogy ez determinált. De vannak bibliai szempontok ehhez. Nagyon komoly szempontok. Pl.az, amit Pál apostol ír az l. Korinthusi levélben (lehet, hogy a másodikban): "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában." ismerjük ezt a mondatot?
Milyen ez a felemás iga? Amelyben a befogottak nem tudnak lépést tartani egymással. Mert különböző fajhoz tartozó állatok. Lehetne erre mondani azt, hogy: "De hiszen itt szó sincs a házasságról". Hogyha elolvassuk azt a mondatot, és a körülette lévő szöveget, akkor kiderül, hogy inkább gyülekezethez tartozás, barátság, egyéb társadalmi kapcsolatokról van ott szó. Én azt hiszem, hogy a házasságra utal ez közvetlenül, egyértelműen, hiszen abban a korban, amikor ez a levél született, a Római Birodalom területén, a hivatalos nyelv a latin volt. Latinul az a szó, hogy "koniugium", egyaránt jelenti azt, hogy iga, és egyaránt jelenti azt, hogy házasság. Ugye milyen bölcsek voltak ezek a latinok? Ugyanazt a szót használták erre a két dologra. Különböző dolgok ezek? Hát én azt hiszem, hogy két baromnak ugyanabba az igába kell hajtani a fejét. Tudniillik, ha valamelyik nem húz, csak a másik, akkor több teher nehezedik arra az egyikre, vagy arra a másikra. Ha valamelyik ki akar törni ebből az igából, a másikat is sérti vele, annak is fájdalmat okoz. Ugye ez is illik házastársi kapcsolatra. Bizony hasonlít ez, valóban.
Pál apostol azt mondja, hogy Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert nagyon sok nehézség adódik belőle. Egy kicsit általánosabban fogalmazva, valóban sokféle szempontból kell megnézni azt, hogy az ember kivel köt házasságot, pl. nagyon előnyös az, hogy ha a másik nemből választ. Ez ma már nem is olyan magától értetődő. Sajnos. Még jó néhány természetesnek tűnő szempont itt felmerül. Ugyanakkor komoly tanács ez: Legyen azonos az útirányuk. Ugyanoda igyekeztek-e mind a ketten, mert ha nem, abból nagyon sok meg nem értés születik majd, nagyon sok kétfelé húzás, más lesz az értékrendetek is. Egyszerűen ez nem jó. Ez nem azt jelenti, hogy ne tiszteld a másikat, aki más hiten van, lehet attól tisztelni, sőt, szeretni is, sőt kell is a Biblia szerint, még akkor is, ha az ellenséged, de ne köss vele házasságot. Néhányan azt szokták erre mondani: "De hiszen éppen én fogom öt megtéríteni! Engem szeret, senki másra nem hallgat, a papokra végképp nem, én hozzá megyek feleségül, rám hallgat, megtérítem. Lám, már is eljött velem Bibliaórára igaz, hogy unta, alig várta, hogy vége legyen, hogy utána sétáljunk, de hát ez csak első lépés. Nem missziós intézmény a házasság. Ha ezt vártuk tőle: csalódunk. Ritka kivétel, ha mégis beteljesedik a reményünk.
A XVIII. században Angliában a nagy metodista ébredés idején volt egy híres prédikátor, Whitfieldnek hívták, állítólag nagy erejű ember volt. Különösen erőteljes volt a hangja, az egész piacteret betöltötte, a szabadban prédikált. Az a fajta utcai evangélizáció, ami mostanában újra divatba kezd jönni akkor kezdődött ott Angliában, csak ö hangerősítő nélkül is betöltötte a teret. Állítólag az ö egyik összejövetelén történt, ami véletlenül éppen egy zárt helyen volt , hogy az egyik kislány mondta neki, hogy ö bizony szeretne férjhez menni, X-hez, paraszt fiúhoz, aki hát ugye nem hívő, de hát sok előnye van ennek a dolognak. "Majd én megtérítem" mondta. Erre Whitfield azt mondta neki, hogy: " Állj fel az asztalra" valóban szuggesztív ember lehetett, mert azt hiszem én itt hiába mondanám bármelyikőtöknek, nem állnátok föl az asztalra, ugye? Ö nagyon szuggesztíven mondta, a kislány felállt az asztalra, azt mondta a prédikátor: "Fogjunk kezet, no húzz fel magad mellé!" Húzták egymást, a kislány pillanatokon belül lent volt a földön. Jó példa volt ez arra, hogy nem az húzza fel, aki főnt van, a lent lévőt, hanem az húzza le a másikat, aki lent van.
Azt hiszem, ha helyet cseréltek volna, lehet, hogy Whitfield akkor is győzött volna, mert ö volt az erősebb. De azért sokkal kevesebb eséllyel indult volna ehhez a küzdelemhez. Soha nem történt még az, hogy egészséges alma meggyógyította volna a mellette lévő rohadtat. Fordítva azonban törvényszerűen bekövetkezik, ha elég sok ideig egymás mellett vannak. Hát ez az egyik, tanács és azon kívül, hogyan tudhatom meg, hogy ki lesz a párom? Hogyan? Van rá határozott bibliai tanács? Hallottam már ilyet, hogy valami jelt kell kérni. Miféle jelt? "Uram, ha piros sapkában lesz, akkor ö az." Nekem erre inkább azaz ige jut eszembe, hogy: "Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet". Ne terheld öt piros sapkákkal! Adott neked világos észt. Ismerd meg! Nézd meg! Sapka nélkül is, sapkában is. Gondolkozz, az ige fényénél vizsgáld, de az ige fénye, nem ezt jelenti, hogy jelt kérek, mert a jel nem erre adatik! Megtörtént már, hogy valaki jelt kért. Én csodálkozom rajta, annak ellenére jó lett a házasság. Nagy az Isten kegyelme hozzánk sokszor! Azt hiszem inkább ennek tulajdonítható. Hát, ha nem jelt, akkor majd igét kapok. Ugye, ez az igekapás is bizonyos kegyes körökben nagyon szokásos. Kihúzzák kosárból, vagy valahonnan, akkor ez szól hozzám. Pl. valaki ezt húzta, hogy Júdás elment és felakasztá magát, nohát ennek semmi üzenete nincs, valami mást keresek, még egyet, az volt ráírva, elmenvén azért te is hasonlóképpen cselekedjél.
A Biblia valóban szent könyv, nem arra való, hogy ilyesmire használjuk, nem varázskönyv. A papagájok szoktak húzni cédulákat a vásári jós sátornál. A Bibliához nem méltó ez. Valaki igét kapott, ami arra biztatta, hogy vegye feleségül azt a kislányt, tudniillik azt az igét kapta, hogy: "Ne félj Máriát magadhoz venni! "Igaz, hogy Editnek hívják, de hát ez a név nem szerepelt a Bibliában. Azt hiszem értjük, hogy ez nem méltó a Bibliához, nem méltó Istenhez, keresztyén emberhez sem. Hát akkor, hogy lehet megtudni? Van egy nagyon jó párválasztási történet a Bibliában. Hogyan kapta meg Ádám a párját, Évát? Mit kellett Ádámnak csinálni? Azt hallom, hogy aludni kellett neki. Ez is jó tanács, de nem csak aludni kellett neki. Mivel kezdődik ez a történet? Isten kijelentésével. Azt mondja: "Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt. " Mi van ebben? Az, hogy Isten gondoskodik. Ö tudja az én szükségletemet. A világ teremtésének egy nagy aktusa után, mindig felhangzik ez a kijelentés: "Íme igen jó!" Egyszer csak, disszonáns hang szólal meg nem jó ezt maga Isten mondja. Nem azért, mert valamit elrontott, ö nem rontott el semmit. Úgy teremtette az embert azzal a hiánnyal, hogy egyedül ne legyen teljes, kell még valaki mellé, akivel teljes lesz. Nem jó neki egyedül, szerzek neki segítőtársat. Hogyan kezdj el ezt a szerzést? Úgy, hogy felszólítja Ádámot, hogy keress. Ádám elindul, keres. Hol néz körül? AZ állatvilágban. Kezdi megismerni az állatokat, még nevet is ad nekik. Az ókori gondolkodásban ez a névadás nagy jelentőségű dolog volt, azt jelentette, jól meg kellett ismerni.
Semmi köze nem volt még Linnehez, nem rendszerezett, de nevet adott. Nem volt jó neki egy szép tollú cifra páva. Értjük remélem megint a jelképes beszédet. Biztos látott csillogó pikkelyű díszhalakat is. Az sem kellett neki. De nem kellett Ádámnak az igavonó barom sem, nem kellett a hűséges kis kutya, vagy a doromboló cicuska, aki hozzá bújik és jól lehet simogatni. Nem. Hanem, amikor megkapta Évát, akkor azt mondta, ez végre emberi lény. Nem így olvassuk a Bibliában, hanem úgy, hogy: "Ez már testemből való test és csontomból való csont, asszonyember legyen a neve, mivelhogy férfiemberből vétetett." Héberben ez egy szép szójáték, magyarra ezt másképpen nem lehet lefordítani. De a jelentése ez, végre emberi lény, ez nagyszerű, ez ember! Nem az én rabszolgám, nem a lábtörlőm, hanem oldalborda, társ. Nem a fejemből rendelte Isten, nincs fölém rendelve, nem a lábamból, nincs alámrendelve, mellém, hiszen az oldalamból teremtette. Szimbólum ez, azt hiszem világos, hogy ez a jelentése. Együtt leszünk mi teljesek, együtt tudjuk Istent képviselni ebben a világban, hiszen ö mondta, az ö igéjében van, hogy: " Férfivá és asszonnyá teremtette az embert a maga képére és hasonlatosságára." Mi ketten együtt. Hát én fölismerem-e valakiben azt az embert, akivel végig tudom csinálni ezt az egész életet!? Az Isten dicsőségére, vele összhangban, hármasban, az Úrral. Úgy teljes a házasság, ha hárman vagyunk, ö és mi ketten. Mind a kettőnknek különkülön is meg van vele a kapcsolatunk, nem csak az egyikünk követi öt, és a másik valamiféle utánfutó, hanem mind a ketten közvetlenül, és egymással is. Ez fontos szempont. Másik párválasztási történet a Bibliában, Izsák házasságának a története. Erre szoktak többször hivatkozni, főleg azok, akik szeretnek a jelkérésre utalni, hát ott is jelt kért Ábrahám szolgája.
Csak a kezdeti lépés. Ha tönkremegy egy házasság, legtöbbször annak nem azaz oka, hogy rosszul választottak, hanem az, hogy utána rosszul csinálják.
Ez a kiindulás lehet nagyon jó, de utána is az Úr akarata szerint kell azt tovább élni. Végig csinálni, végigküzdeni az egészet. Föl lehet tenni a kérdést, hogy vajon választhatnánk X-et is Z-t is, mérlegre tenném mind a kettőt, nagyon szép mind a kettő, nagyon okos mind a kettő, mélyen hívő, legalább olyan mint én, stb. Választhatnám-e mind a kettőt? Hát persze, de csak az egyiket a kettő közül. De ha már döntöttem, utána már nem tehetem fel a kérdést, hogy ő-e az? Akkor vége, ö az. Nagy kísértés ez később, házassági hullámvölgyekben. Hátha mégse őhozzá kellett volna férjhez menni, hány kérőm volt, hátha mégsem öt kellett volna feleségül venni. Ez a kérdés akkor volt jogos, most már nem! Ennek vége. Még akkor is, ha engedetlen lépés volt Isten felé a döntés. Most már az ö szemében ez a házasság az érvényes. A Biblia szemlélete ez. De ugyanakkor tudhatom, azt a biztatást is, ami szintén benne van, hogy: " Hü az Isten és nem enged titeket följebb kísérteni, minthogy elszenvedhetitek!" Nem enged belemenni olyan kapcsolatba, amit nem tudnék kibírni. Ezt inkább azoknak mondom, akik már házasok. Akik előtte vannak, azoknak azt, hogy ne siessétek el, az Úr színe előtt mérlegeljétek! Néhány szempont lehet még természetesen, persze, hogy fontos, hogy legalábbis ízlésünknek megfelelően szép legyen, így minden lány nyugodt lehet, mert biztos, hogy van olyan fiú aki öt szépnek fogja találni. Szexuálisan vonzó legyen, hiszen a szexuális kapcsolat fontos része a házasságnak. Fontos az is, hogy érdeklődésben hasonlók legyünk, ugye Walter Nitsche írja a párválasztási könyvében, hogy:" Hentes-mester nehezen harmonizál vegetáriánus nővel. Hát ez is szempont lehet.
Én azt hiszem ezt is el lehet viselni. Nem kell egyformának lenni. Erre talán a legjobb példa, a csavar meg a csavaranya külsőleg is különböző, de harmonizálnak, összeillenek. Miért illenek össze? Azért, mert mind a kettőbe belevágták ugyanazt a menetet. Amíg egy külön-külön darab vas volt, addig nem illett össze. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam azt, hogy tökéletesen összeillő emberek nincsenek. Az egy mítosz, hogy van olyan ember, akihez nekem semmit nem kell alkalmazkodni, mert pont olyan, hogy csak én rám vágyott, igaz hogy még nem is ismer, majd megismer, de pontosan passzolni fogunk egymáshoz. Ez illúzió. Egyszer, amikor erről szóltam, az előtt egy héttel ment férjhez a kisebbik lányom, s azt találtam mondani, hogy én csak két olyan embert ismerek, akiknek még nem volt házassági problémájuk, és mondtam a kislányomat, meg a férjét, akik egy héttel előtte esküdtek. Hazajöttek a nászútról és akkor elmondtam nekik is, hogy mit mondtam, erre ő végighallgatta, mosolygott, s azt mondta, hogy nem igazán, mert már ott volt köztünk egy kis csetepaté, de győzött a megbocsátás. Hát előfordul, hogy a nászút még nagyon simán lezajlik, sőt esetleg néhány hónap is, év is, de ha tíz éves házasság után semmi probléma, feszültség nem volt, akkor tessék nálam jelentkezni, adok egymillió dollárt. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz egymillió dollárom, de abban is biztos vagyok, hogy ha az illető igazat mond, akkor nem jelentkezik. Mint ahogy időnként influenzásak leszünk, vagy másképpen megbetegszünk, az emberi élettel ugyanúgy velejár az, hogy vannak problémáink a mély személyes kapcsolatokban is. Nem az a jó házasság, ahol nincsenek, az a jó házasság, ahol tudnak küzdeni azért, hogy helyrejöjjön az egyensúly, mert akarják, és fönn akarják tartani, mert az Úrtól kapták egymást, és az Ő színe előtt zajlik.
