2009. július 11., szombat

egy atya szeretete


Milyen egy atya szeretete? Íme egy példa, a film sajnos angolul, viszont a történetük magyarul.




Történetük:

A sztori 1962-ben kezdődött. A massachusettsi Hoyt család fiúgyermeke, Rick, születésénél komplikációk léptek fel: a köldökzsinór a baba nyaka köré tekeredett, az agya így nem jutott oxigénhez, aminek CP, azaz agyi bénulás lett a következménye. Amikor a fiú kilenc hónapos volt, az orvosok közölték a szülőkkel, Judyval és Dickkel, hogy a gyermekük egész életét szobanövény módjára, vegetálva fogja leélni, és azt tanácsolták nekik, hogy adják fogyatékosok számára fenntartott intézetbe. Azonban Hoyték nem fogadták meg a kegyetlen orvosi tanácsot, nem voltak hajlandóak fiukat nyomorékként kezelni és saját életük megkönnyítése érdekében csak úgy lepasszolni.
Észrevették, hogy a kisfiú követi a tekintetével a mozgást, odafigyel a beszédre, évek kitartó munkájával pedig elérték többek között azt is, hogy egészséges gyerekek közé járhasson iskolába. Amikor Rick tizenegy éves lett, a szülők a Tufts Egyetem szakembereitől kértek segítséget, hogy valamilyen módon lehetővé tegyék, hogy fiú érdemben kommunikálni tudjon a külvilággal. Az egyetemen elsőre elutasították a kérést, azt állítva, hogy lehetetlen, hiszen Rick agyában nem történik semmi. Dick azonban erre azt válaszolta: “Mondjanak neki egy viccet és figyeljék meg, hogy nevetni fog!” Mondtak. És igen, a fiú nevetett. Miután meggyőződtek arról, hogy Rick agya valóban mutat aktivitást, a mérnökök készítettek számára egy speciális komputert, melyet a fejének apró mozdulataival tud irányítani és így leírni a gondolatait. Az első mondat, amit Rick a gép segítségével leírt, a következő volt: Go Bruins!, vagyis a Boston Bruins jéghoki-csapat biztatása.
1977-ben aztán, amikor Rick egyik osztálytársa megsérült egy balesetben és jótékonysági futóversenyt rendeztek a javára, a fiú kinyilvánította, hogy szeretne rajta részt venni. Dick pedig, aki saját bevallása szerint azelőtt soha nem futott még egy mérföldnél többet, úgy döntött, benevez a versenyre. Öt mérföldet futott a fiát tolókocsiban tolva. Ez a nap túlzás nélkül megváltoztatta Rick és Dick életét.
A verseny után Rick, komputere segítségével a következőt írta: “Apa, amikor futottunk, nem éreztem magam rokkantnak.” Dick ekkor elhatározta, hogy annyiszor adja meg fiának ezt az érzést, ahányszor csak tudja. Kemény edzésbe kezdett és két év múlva a Hoyt Team készen állt arra, hogy elinduljanak a Boston Maratonon. A verseny szervezői azonban nem engedték indulni őket, mert nem voltak besorolhatók sem egyéni futóként, sem pedig kerekesszékes versenyzőként. Dick és Rick ettől függetlenül is csatlakozott a mezőnyhöz és teljesítették a távot. Minden évben. 1983-ban, egy másik maratoni futáson olyan előkelő időeredménnyel végeztek, hogy megkapták az engedélyt a Boston Marathonon való hivatalos induláshoz. Egyszer aztán valaki feltette a kérdést Dicknek: Miért nem triatlon? Dick pedig, aki úszni addig még nem tanult meg és hat éves kora óta biciklin sem ült, úgy döntött, miért is ne?!
Az azóta eltelt évtizedekben a Hoyt Team – többek között – 224 triatlont – ebből 6 Vasember-versenyt -, 20 duatlont, 65 maratont – ebből 25 Boston Maratont – teljesített. 1992-ben 45 nap alatt, futva illetve biciklizve átszelték az Egyesült Államokat, 3735 mérföldet megtéve. Dick 2003-ban, egy versenyen kisebb szívinfarktust kapott. Ekkor derült ki, hogy az egyik artériája 95 százalékban eltömődött. Az orvosok közölték vele, hogy ha nem sportolt volna ilyen keményen, valószínűleg már 15 éve halott lenne. Ilyen értelemben tehát apa és fia megmentették egymás életét. Rick egy alkalommal a gépe segítségével úgy nyilatkozott: “Nem kétséges, az én apám az évszázad édesapja.”
Rick és Dick hazájukban hősnek számítanak. A Hoyt Team az évek során számos elismerésben és díjban részesült. Történetükről It’s Only A Mountain (Ez csak egy hegy) címmel könyv is megjelent, illetve több DVD-t is kiadtak. A nevükkel fémjelzett alapítvány, a Hoyt Foundation immár tizenhat éve segíti a mozgáskorlátozott emberek elfogadtatását, oktatását, mindennapi életének megkönnyítését.
Nem mellékesen Rick a Bostoni Egyetemen diplomát szerzett és jelenleg is az intézmény dolgozója. A saját lakásában él Bostonban, ahol egy otthoni ápoló segíti őt a mindennapokban. A Hoyt szülők már nyugdíjasok, a massachuettesi Holland városában élnek. Apa és fia a mai napig is indulnak sportversenyeken, illetve az Egyesült Államokat járva különféle rendezvényeken jelennek meg.
Egyszer megkérdezték Ricktől, hogy mi lenne az az ajándék, amit legszívesebben adna az édesapjának? Erre a fiú a következő választ adta: “Amit a legjobban szeretnék, az az, ha egyszer az apám beülne a székbe és én tolhatnám őt.”
Forrás: [http://rkchungary.wordpress.com/2008/08/04/team-hoyt/]

Jelenések könyve (5) - 2. fejezet 7-11


Szmirnai gyülekezet

Szmirna régi város. Az Égei tenger partján fekszik egy öbölben mely fölé a Pagosz nevű hegy magasodik. Sok viszontagság után Kr.e. 300-ban a rómaiak saját terveik szerint újjáépítik. Az Újszövetségi időkben nagyjából 200.000 lakosú a település. A lakosok városukról azt mondták: „szépség és nagyság tekintetében Ázsia első városa”. Állandó kellemes klímájt a ’zefír’ nevű szél biztosította.

Két szempontból volt jelentős a város: 1) Róma iránti odaadó hűsége, melyet azzal is igyekezett bizonyítani, hogy Római szentélyekkel volt tele. 2) Jelentős kikötőváros, élénk kereskedelemmel, ami jelentős zsidó kolóniát is jelentett.

Az itt élő befolyásos zsidó réteg üldözte a keresztényeket. Egyre több törvényt hoztak a keresztények ellen, fokozódott az üldözés. Sok mártír származott ebből a gyülekezetből. A zsidó felfogás szerint csak az dicsőíti Istent, aki él, pedig az is éppúgy Isten dicsőségét szolgálja, ha valaki meghal érte. Ezért fontos, hogy Jézus példája bátorítsa őket, aki maga is bejárta azt az utat. Ha Krisztus megtette, akkor az Őt követőknek is meg kell! De biztos reménységük az, hogy nemcsak a halálba, hanem az örök életbe is követik Őt.
A 9. versben olvashatjuk a „nyomorúság” szót. Az görög eredetiben ez fojtogatást, ellehetetlenítést jelent. Jézus nyugtatja övéit azzal, hogy azt mondja „tudok róla”. Válaszol imáikra azzal, hogy elmondja, nincsenek ezek a dolgok rejtve Őelőtte. Ez a gyülekezet nem kap feddést, de nem azért mert nem követtek el bűnt, hanem azért mert vállalja a közösséget Krisztussal a nyomorúságok között is. Krisztus együttérzését fejezi ki feléjük. A magyar ’szegénység’ szó itt sem képes visszaadni a görög eredetiben megfogalmazottakat. Itt ugyanis arról van szó, hogy ezek az emberek annyira szegények, hogy a napi létfenntartásukat sem tudják fedezni, nem arról van szó, hogy kevés van, hanem hogy nincs. Nyomorúságuk okozói a zsidók voltak akik veszélyt láttak a kereszténységben, és ott tettek keresztbe a a keresztényeknek ahol csak tudtak. Ezzel nyilvánvalóvá vált róluk, hogy nem Isten szolgái, hanem a Sátán tisztelői, így, mintegy a zsinagógáikba is ő gyűjti össze őket. Hasonló ellenségeskedést tapasztaltak a Thesszalonikaiak is: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól. Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek, akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De utol is érte őket az Isten haragja végérvényesen.” Az Ige máshol (Pál apostol Rómaiakhoz írt levél) is beszél erről, az úgy nevezett „lelki Izraelről”, azaz Isten népe az Istennel azonos akaraton lévő, Krisztus vére alá menekült emberek tömege és nem az öröklésen alapuló, testi nép.

A 10. versben JÉZUS újra elmondja, hogy tud róla mi történik, és a segítség nem késik. Az ő szenvedésük ideje is Isten kezében van. Aki kiállja a próbát, az megkapja jutalmát, a győztesnek korona, azaz győzelmi koszorú jár.

Jelenések könyve (4) - 2. fejezet 1-7 versek


Efézusi gyülekezet

Efézus ősi város, a föníciaiak alapították. Ázsia provincia fővárosa Kr.e. 133-tól. Nagyjából 250.000 lakosa volt. Kikötővárosnak mondható, és a Rómába menő út is keresztül ment rajta. Nevezték úgy, mint „Kelet Kapuja”, „Ázsia piaca”. Fő nevezetessége a kultusz élete. Artemisz temploma messzeföldön híres volt, a világ hét csodájának egyike (előbb megvolt, mint maga a város). Az Artemisz-kultuszt a rómaiak átvették Diana néven. Artemisz (Diana) egy termékenységi istennő. A hiedelem szerint a szobrát az égből „ejtették le” az istenek. Szoborkészítők, sokat profitáltak abból, hogy kicsinyített másolatot készítettek az eredetiről, és meddő nőknek, feleségeknek eladták, mivel azok a termékenység istennőjétől várták a gyermekáldást. Kr.u. 200 körül leégett a templom, utána nem építették újjá.

Az itt lévő gyülekezet nagyon aktív volt. Sokat és sokféle képen szolgáltak. A tanítás erős volt, és amit hallottak hűségesen követték. Képzett emberek voltak. Az Apostolok cselekedeteiből tudhatjuk, hogy Pál apostol, meghagyta, hogy vigyázzanak a „farkasokkal” (hamis tanítókkal). Ezt ők sikeresen kivédték. A probléma mégis az volt velük, hogy a nagy aktivitás, szolgálat közben elvesztették a lényeget, Krisztust és a szeretet. Jót tettek, de már a motiváció kissé félrecsúszott, nem Krisztus erejével és szeretetével végezték ezeket. A szolgálat abból Isten közelségéből, a vele való kapcsolatból kell, hogy táplálkozzon. Jézus azt mondja, hogy ők haldokolnak, ami a többi gyülekezet számára meglepő lehetett pont az előzőekben említett aktivitásuk, és igei tanításuk miatt. Jézus azzal fenyegeti őket, hogy elmegy közéjük és megszünteti a gyülekezetet, ha ezt így folytatják és nem térnek meg (ez nem azt jelenti, hogy nem voltak megtért keresztények!). A megtérés útja számukra az, ha visszaemlékeznek az előbbi lelkületükre, amikor még a szeretet volt a motorja a közösségnek és az egyes embereknek. A gyülekezet addig gyülekezet, amíg elvégzi Krisztustól kapott feladatát.

A részben szó van a nikolaitákról. Ez egyfajta liberális nézet, amely nagy valószínűséggel egy Nikolausz nevű emberről kapta a nevét. Ők Isten szemében utálatos dolgokat cselekedtek. Az efézusiak a tanaiktól ugyan távolt tartották magukat (pont ezért kaptak dicséretet), de a cselekedetek sokszor hasonlóak voltak a nikolaitákéihoz, átvették szokásaikat. Ezzel is azt erősíti, hogy a gyülekezetben a tettekkel van a probléma, vagyis egész pontosan ezek forrásával.

Krisztus hangsúlyozza nekik a végén: nem elég elindulni az úton, végig is kell menni rajta. Győzni kell a versenyen nem csak részt venni benne.

Jelenések könyve (3) - bevezetés a 7 levélhez


A 7 gyülekezetnek szóló 7 levél, körlevelek voltak, mindegyik gyülekezetben mindegyiket felolvasták.

A 7 gyülekezet: efézusi, szmirnai, pergamoni, thiatirai, szárdiszi, filadelfiai és laodiceai.

Konkrét gyülekezeteknek szólnak, de tipikus problémák vannak bennük, amik előfordul(hat)nak a mai gyülekezetekben, vagy akár egy személy életében is.

Mindegyik levél (a kivételektől eltekintve) 7 szakaszt foglal magában. Ezek:
1) a címzett azonosítása 2) Krisztus bemutatkozása az adott gyülekezeteknek személyre szólóan, melyekben olyan dolgokat mond el Jézus, amire az egyes gyülekezeteknek a legnagyobb szükségük van 3) dicséret hangzik el Krisztus szájából (kiv.: laodiceai gy.) 4) feddi Krisztus a gyülekezetet valamilyen fogyatkozása miatt (kiv.: szmirnai és filadelfiai) 5) figyelmezteti Krisztus az adott gyülekezetet 6) felszólítás: „akinek van füle…” 7) Krisztus személyes ígérete az adott gyülekezetnek: „ aki győz, …”

A felsorolás utolsó két pontját János a 4. levéltől megcseréli, és először halljuk Krisztus ígéretét, és utána a felszólítást.

Alapvetően kétféle magyarázat létezik a 7 levélre vonatkozóan. Az egyik konkrét I. II. századi gyülekezetekként, illetve gyülekezettípusokként kezeli őket, a másik egyháztörténeti korszakokként kezeli a 7 levelet.

Jelenések könyve (2) - 1. fejezet


Mint ahogyan az egész könyvben, az első fejezetben is a 7-es számot látjuk, mint kulcsot. Maga az első fejezet 7 szakaszra osztható (1-3, 4-6, 7, 8, 9-11, 12-16, 17-20). Értelemszerűen most csak pár gondolatot van módom felvillantani, mert a blog nem többoldalas értekezések helye, de ezekre érdemes odafigyelnünk.

Mindjárt az elején látjuk, hogy a könyv eseményei nem a ködös jövőben, hanem a jelenben, az akkori és mostani jelenben játszódnak, hiszen „hamarosan” bekövetkező dolgok ezek, azaz most történnek. Ezt erősíti meg a könyv végén található felszólítás: „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van.”, ami ellentétes a dánieli: „zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig.” felszólítással, ami a jelenések könyvével ellentétben ténylegesen későbbi időre vonatkozó kijelentés volt.

Egy másik gondolat ami lázba hozhatta a kor, illetve a ma olvasóit, a boldogság, a megnyugvás ígérete a 3. versben: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” Ki a boldog (áldott)? Az aki meghallja és cselekszik is a hallottak alapján. Hallani vagy tudni valamiről önmagában nem jelent semmit, hiszen ha nem válik a tudás életet megváltoztató, megújító akarattá, tetté, nem váltja ki a kívánt hatást, nem használ semmit az embernek.

Fontos látnunk az olvasók helyzetét, ami azonos volt János megtapasztalásával: „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban”. Szenvedő keresztényeknek írt, akik tudatában voltak az identitásuknak, de bátorításra szorultak, hogy állhatatosak legyenek a Krisztusért vívott küzdelemben; elviselve a szenvedéseket, ragaszkodva az identitásukhoz.

Utolsó gondolatként az újratalálkozás élményét emelem ki. Az író, János ugyanis ugyan az aki Krisztus tanítványa volt, méghozzá a „szeretett”. Mégis mikor meglátta Jézust nem az emberi nyomorúság alá vetett Krisztust, hanem a dicsőségében ragyogót látta, így nem tudta hírtelen biztosan, hogy Ő e az. Így olvassuk: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”. Krisztus pontosan emlékezett öreg barátjára, és ugyanúgy viselkedett vele mintha csak tegnap váltak volna el az olajfák hegyén. Micsoda barát és micsoda vigasztalás! Nála vannak a „halál és pokol kulcsai”! Legyőzte a halált és hatalma van, hogy bárkit magához vegyen, kihozzon a halál állapotából. A keresztényeknek valódi megtapasztalás lesz, hogy a halál után Krisztus vár a túloldalon.

Jelenések könyve (1) - bevezető


Ezt a könyvet sokan és sokféleképen értelmezik. Fontos tudni azt, hogy abban a korban amikor János leírta, illetve azok akiknek leírta, ezek a képek egyértelműek voltak. Számukra ez a képekben való leíró, elbeszélő stílus világos volt, nem adott okot különböző elméletek kidolgozására. Ezért tehát fontos megvizsgálnunk azt, hogy ők, az eredeti olvasók akkor hogyan gondolkodtak és mi alatt mit értettek. A számok, képek szimbolikus jellegűek. Későbbiekben láthatjuk, hogy miért és hogyan.
János, illetve Jézus célja a könyvel az volt, hogy a Domitiániusz üldözése alatt (i.sz. 94-96) élő szenteket kitartásra bíztassa. Üzenetének lényege az, hogy Isten – bár gondolható lenne néhány jelből – nem hagyta el őket, sem meg nem erőtlenedet, sem hatalmát nem vesztette el. Az apokalipszis jelentése fátylat letávolítani, fellebbenteni. Jézus fellebbenti a fátylat, hogy a szenvedő, harcoló egyház belásson a kulisszák mögé, meglássa Isten trónja nem inog meg, és Ő aktív részese a történelemnek, aminek a végén nyilvánvaló lesz, hogy ki kinek az oldalán szolgált itt a földön, aminek alapján vagy dicsőségben, vagy kárhozatban részesül.

Mint említettem az egyháztörténelemben több értelmezési iskola alakul ki. A négy legnagyobb:

  1. Preterista értelmezési irányzat: Értelmezésük szerint a jelenések könyvében leírt események már a múlt. Az ott leírt események János korában lejátszódtak a keresztény egyház életében, a Római Birodalomban. Protestáns egyházakra volt jellemző ez az irányzat.

  2. Futurista értelmezési irányzat: Az első három fejezetet kivéve értelmezésük szerint a jelenések könyve próféciái még nem teljesedtek be, azokat a jövőben várjuk, illetve az úgynevezett elragadtatás után fognak megtörténni. Értelmezésük szerint a 4. fejezettől erről a Krisztus visszajövetele előtti rövid időszakról (a nagy nyomorúság időszakáról) írt János ebben a könyvben. A mai evangéliumi körökben legelterjedtebb vonulat. A protestáns ortodoxia tanait valló felekezetekre nem jellemző.

  3. Történelmi értelmezési irányzat: A történelmi értelmezés szerint a jelenések könyve az emberiség egész történelmének fő irányvonalát átfogja János napjaitól Krisztus visszajöveteléig. A hetednapi adventista értelmezés ebbe az irányvonalba tartozik, illetve pár reformátor is ezen értelmezés felé hajlott.

  4. Idealista/Szimbolikus értelmezési irányzat: Az idealista értelmezés szerint a könyv alapvetően a jó és a gonosz küzdelmét írja le, nem kapcsolható kizárólagosan az emberiség bizonyos történelmi eseményeihez. Az ott leírt események alkalmazhatóak sok, a kereszténység és az emberiség életében lejátszódott és lejátszódó eseményre. Korai egyházatyák, és reformátorok (pl. Kálvin) vonzódtak ehhez az értelmezési módhoz.

Sok lehetőségünk van tehát az értelmezésre, a találgatásra, félremagyarázásra. Viszont ha azt szeretnénk, hogy megértsük az eredeti jelentést szándékot, mint azt már említettem vissza kell menni a múltba, a gyökerekhez. Észre kell vennünk, hogy a könyv a 7-es számra (gyakran 3-ra és 4-re felosztva) van felfűzve (7 levél, 7 trombita, 7 pohár, 7…). Maga a könyv is 7 szakaszból áll amik párhuzamosak egymással és mindegyik ugyan azt a korszakot mutatja be, tárja elénk egyre fokozódó képekben. Ez az időszak a Krisztus első eljövetelétől a második eljöveteléig tartó korszak.
A 7-es szám az Isten, illetve a teljesség száma (6 az emberé).