Jelenések könyve (1) - bevezető

Ezt a könyvet sokan és sokféleképen értelmezik. Fontos tudni azt, hogy abban a korban amikor János leírta, illetve azok akiknek leírta, ezek a képek egyértelműek voltak. Számukra ez a képekben való leíró, elbeszélő stílus világos volt, nem adott okot különböző elméletek kidolgozására. Ezért tehát fontos megvizsgálnunk azt, hogy ők, az eredeti olvasók akkor hogyan gondolkodtak és mi alatt mit értettek. A számok, képek szimbolikus jellegűek. Későbbiekben láthatjuk, hogy miért és hogyan.
János, illetve Jézus célja a könyvel az volt, hogy a Domitiániusz üldözése alatt (i.sz. 94-96) élő szenteket kitartásra bíztassa. Üzenetének lényege az, hogy Isten – bár gondolható lenne néhány jelből – nem hagyta el őket, sem meg nem erőtlenedet, sem hatalmát nem vesztette el. Az apokalipszis jelentése fátylat letávolítani, fellebbenteni. Jézus fellebbenti a fátylat, hogy a szenvedő, harcoló egyház belásson a kulisszák mögé, meglássa Isten trónja nem inog meg, és Ő aktív részese a történelemnek, aminek a végén nyilvánvaló lesz, hogy ki kinek az oldalán szolgált itt a földön, aminek alapján vagy dicsőségben, vagy kárhozatban részesül.

Mint említettem az egyháztörténelemben több értelmezési iskola alakul ki. A négy legnagyobb:

1. Preterista értelmezési irányzat: Értelmezésük szerint a jelenések könyvében leírt események már a múlt. Az ott leírt események János korában lejátszódtak a keresztény egyház életében, a Római Birodalomban. Protestáns egyházakra volt jellemző ez az irányzat.


2. Futurista értelmezési irányzat: Az első három fejezetet kivéve értelmezésük szerint a jelenések könyve próféciái még nem teljesedtek be, azokat a jövőben várjuk, illetve az úgynevezett elragadtatás után fognak megtörténni. Értelmezésük szerint a 4. fejezettől erről a Krisztus visszajövetele előtti rövid időszakról (a nagy nyomorúság időszakáról) írt János ebben a könyvben. A mai evangéliumi körökben legelterjedtebb vonulat. A protestáns ortodoxia tanait valló felekezetekre nem jellemző.


3. Történelmi értelmezési irányzat: A történelmi értelmezés szerint a jelenések könyve az emberiség egész történelmének fő irányvonalát átfogja János napjaitól Krisztus visszajöveteléig. A hetednapi adventista értelmezés ebbe az irányvonalba tartozik, illetve pár reformátor is ezen értelmezés felé hajlott.


4. Idealista/Szimbolikus értelmezési irányzat: Az idealista értelmezés szerint a könyv alapvetően a jó és a gonosz küzdelmét írja le, nem kapcsolható kizárólagosan az emberiség bizonyos történelmi eseményeihez. Az ott leírt események alkalmazhatóak sok, a kereszténység és az emberiség életében lejátszódott és lejátszódó eseményre. Korai egyházatyák, és reformátorok (pl. Kálvin) vonzódtak ehhez az értelmezési módhoz.

Sok lehetőségünk van tehát az értelmezésre, a találgatásra, félremagyarázásra. Viszont ha azt szeretnénk, hogy megértsük az eredeti jelentést szándékot, mint azt már említettem vissza kell menni a múltba, a gyökerekhez. Észre kell vennünk, hogy a könyv a 7-es számra (gyakran 3-ra és 4-re felosztva) van felfűzve (7 levél, 7 trombita, 7 pohár, 7…). Maga a könyv is 7 szakaszból áll amik párhuzamosak egymással és mindegyik ugyan azt a korszakot mutatja be, tárja elénk egyre fokozódó képekben. Ez az időszak a Krisztus első eljövetelétől a második eljöveteléig tartó korszak.
A 7-es szám az Isten, illetve a teljesség száma (6 az emberé).