Jelenések könyve (8) - 3. fejezet 1-6

Szárdiszi gyülekezet

Ez egy a mai korban nagyon aktuális levél. A mai kort jellemző gazdagság, az elkényelmesedett élet, a lelki elkövéredés jellemezte a szárdiszi lakosokat is, ami alól sajnos a gyülekezet tagjai sem voltak kivételek.

Szárdisz a Rómái úton helyezkedett el 80 kilométerre keletre Szmirnától. Jellemzően ipari város volt. Iparának két lába pedig az ékszerkészítés, és a kelmefestés. A város tekintélyét jelzi, hogy Lüdia (Lydia) tartomány fővárosa volt. A város fénykorát Krőzus uralkodása alatt élte. Az ő neve ismerős lehet számunkra is. A mi mondásunkban a mérhetetlen gazdagsággal van összefüggésben a neve. A várost székhellyé fekvése is emelte. Ugyanis az óváros egy 500 méter magas hely tetejére épült, aminek egyik oldala egy meredek, támadhatatlan sziklafal volt. Így miután tekintélyes méretű városfalat emeltek a támadható városszakaszon, a lakók úgy érezték, bevehetetlen, elpusztíthatatlan a városuk. Ennek ellenére a történelem során kétszer is bevették a várost (i.e. 549-ben és i.e. 216-ban). Mindkétszer felvonult az ellenséges hadsereg. Mindkétszer hetekig próbáltak bejutni. Mindkétszer a sziklafalon jutottak be. Mindkétszer aludt az egész város amikor bejutottak.

17-ben földrengés pusztította a várost, de még így is nagy hírneve volt, és a lakosok büszkék voltak múltjukra.

Ennek a múltnak élő gyülekezetnek mutatja meg magát Jézus úgy, mint aki életet tud adni; ki tudja árasztani Lelkét, és megfelelő vezetőt is tud adni nekik akit követhetnek. A gyülekezet formális dicséretben részesül: „..azt mondod élsz, pedig halott vagy”. Szomorú, de eljuthat egy olyan pontra egy gyülekezet, mikor ugyan úgy cselekszik mintha élne (rutinból, megszokásból, vagy mert az a szokás), pedig halott. Messziről becsaphat minket egy művirág elhitetve bennünket, hogy igazi, de közelről, megérintve a szárát, a levelét, rájöhetünk, hogy nincs benne élet.

Miután pedig Krisztus felállította a diagnózist, átadja az orvosságot: 1) ébredj fel 2) erősítsd a többieket 3) emlékezz vissza. Az alvó ember mozgása koordinálatlan, nem tudatos; inkább rángatózás. Ezért, hogy a mozgás, a szolgálat Istennek kedves legyen fel kellett ébredniük (a Szentlélek munkája által), és – ha már felébredtek – erősíteniük kellett a többieket. Nem kicsi ugyanis az ébredtek felelőssége a többiek életében. Ha valaki Isten kegyelméből ébren van és látja a többiek helyzetét, akkor tudjon rajtuk könyörülni, ahogyan Krisztus is könyörült rajta. Könyörüljünk hát a kételkedőkön, a bizonytalankodókon, az erőtleneken, ne vágjuk őket fejbe a Biblia törvényeivel, ha a mi alvó állapotunkban az nekünk sem használt. Inkább emlékezz vissza hogyan jutott el hozzád Isten igéje, Isten kegyelme, cselekedj és gondolkozz a szerint.

Ha viszont nem ezt teszed, nem használod a gyógyszert amit kínáltam neked – mondja Jézus –, akkor eljövök, ami ítéletet jelent az alvó, nemtörődöm, látszatkeresztény gyülekezeti tagoknak.

Néhány szárdiszi keresztény tiszta tudott maradni, akik Isten igazságosságában járnak.

A levél végén következik a szokásos „aki győz” formula, illetve az ígéretek amik az adott gyülekezet karakteréhez illenek. Ezek itt: fehér ruhát kap, neve az élet könyvébe marad (nem mintha Istennek lenne radírja…), Krisztus vallást tesz róla (sajátjának mondja).

„Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.”(Lk 12:8-9)

Halljuk hát meg Krisztus hangját, és fogadjuk el tőle az orvosságot, ha szükségünk van rá (Rá)!