2012, apokalipszis a Biblia alapján

Ma azaz 2010 április 28-án előadást fogok tartani a Georgikonon a 2012-es leendő eseményekkel kapcsolatban, illetve, hogy a Biblia alapján hogyan ítéljük meg a 2012-es előrevetített események valószínűségét.

Minden érdeklődők szeretettel várok!

Jelenések könyve (4) - 2. fejezet 1-7 versek

Efézusi gyülekezet

Efézus ősi város, a föníciaiak alapították. Ázsia provincia fővárosa Kr.e. 133-tól. Nagyjából 250.000 lakosa volt. Kikötővárosnak mondható, és a Rómába menő út is keresztül ment rajta. Nevezték úgy, mint „Kelet Kapuja”, „Ázsia piaca”. Fő nevezetessége a kultusz élete. Artemisz temploma messzeföldön híres volt, a világ hét csodájának egyike (előbb megvolt, mint maga a város). Az Artemisz-kultuszt a rómaiak átvették Diana néven. Artemisz (Diana) egy termékenységi istennő. A hiedelem szerint a szobrát az égből „ejtették le” az istenek. Szoborkészítők, sokat profitáltak abból, hogy kicsinyített másolatot készítettek az eredetiről, és meddő nőknek, feleségeknek eladták, mivel azok a termékenység istennőjétől várták a gyermekáldást. Kr.u. 200 körül leégett a templom, utána nem építették újjá.

Az itt lévő gyülekezet nagyon aktív volt. Sokat és sokféle képen szolgáltak. A tanítás erős volt, és amit hallottak hűségesen követték. Képzett emberek voltak. Az Apostolok cselekedeteiből tudhatjuk, hogy Pál apostol, meghagyta, hogy vigyázzanak a „farkasokkal” (hamis tanítókkal). Ezt ők sikeresen kivédték. A probléma mégis az volt velük, hogy a nagy aktivitás, szolgálat közben elvesztették a lényeget, Krisztust és a szeretet. Jót tettek, de már a motiváció kissé félrecsúszott, nem Krisztus erejével és szeretetével végezték ezeket. A szolgálat abból Isten közelségéből, a vele való kapcsolatból kell, hogy táplálkozzon. Jézus azt mondja, hogy ők haldokolnak, ami a többi gyülekezet számára meglepő lehetett pont az előzőekben említett aktivitásuk, és igei tanításuk miatt. Jézus azzal fenyegeti őket, hogy elmegy közéjük és megszünteti a gyülekezetet, ha ezt így folytatják és nem térnek meg (ez nem azt jelenti, hogy nem voltak megtért keresztények!). A megtérés útja számukra az, ha visszaemlékeznek az előbbi lelkületükre, amikor még a szeretet volt a motorja a közösségnek és az egyes embereknek. A gyülekezet addig gyülekezet, amíg elvégzi Krisztustól kapott feladatát.

A részben szó van a nikolaitákról. Ez egyfajta liberális nézet, amely nagy valószínűséggel egy Nikolausz nevű emberről kapta a nevét. Ők Isten szemében utálatos dolgokat cselekedtek. Az efézusiak a tanaiktól ugyan távolt tartották magukat (pont ezért kaptak dicséretet), de a cselekedetek sokszor hasonlóak voltak a nikolaitákéihoz, átvették szokásaikat. Ezzel is azt erősíti, hogy a gyülekezetben a tettekkel van a probléma, vagyis egész pontosan ezek forrásával.

Krisztus hangsúlyozza nekik a végén: nem elég elindulni az úton, végig is kell menni rajta. Győzni kell a versenyen nem csak részt venni benne.

Jelenések könyve (3) - bevezetés a 7 levélhez

A 7 gyülekezetnek szóló 7 levél, körlevelek voltak, mindegyik gyülekezetben mindegyiket felolvasták.

A 7 gyülekezet: efézusi, szmirnai, pergamoni, thiatirai, szárdiszi, filadelfiai és laodiceai.

Konkrét gyülekezeteknek szólnak, de tipikus problémák vannak bennük, amik előfordul(hat)nak a mai gyülekezetekben, vagy akár egy személy életében is.

Mindegyik levél (a kivételektől eltekintve) 7 szakaszt foglal magában. Ezek:
1) a címzett azonosítása 2) Krisztus bemutatkozása az adott gyülekezeteknek személyre szólóan, melyekben olyan dolgokat mond el Jézus, amire az egyes gyülekezeteknek a legnagyobb szükségük van 3) dicséret hangzik el Krisztus szájából (kiv.: laodiceai gy.) 4) feddi Krisztus a gyülekezetet valamilyen fogyatkozása miatt (kiv.: szmirnai és filadelfiai) 5) figyelmezteti Krisztus az adott gyülekezetet 6) felszólítás: „akinek van füle…” 7) Krisztus személyes ígérete az adott gyülekezetnek: „ aki győz, …”

A felsorolás utolsó két pontját János a 4. levéltől megcseréli, és először halljuk Krisztus ígéretét, és utána a felszólítást.

Alapvetően kétféle magyarázat létezik a 7 levélre vonatkozóan. Az egyik konkrét I. II. századi gyülekezetekként, illetve gyülekezettípusokként kezeli őket, a másik egyháztörténeti korszakokként kezeli a 7 levelet.

Jelenések könyve (2) - 1. fejezet

Mint ahogyan az egész könyvben, az első fejezetben is a 7-es számot látjuk, mint kulcsot. Maga az első fejezet 7 szakaszra osztható (1-3, 4-6, 7, 8, 9-11, 12-16, 17-20). Értelemszerűen most csak pár gondolatot van módom felvillantani, mert a blog nem többoldalas értekezések helye, de ezekre érdemes odafigyelnünk.

Mindjárt az elején látjuk, hogy a könyv eseményei nem a ködös jövőben, hanem a jelenben, az akkori és mostani jelenben játszódnak, hiszen „hamarosan” bekövetkező dolgok ezek, azaz most történnek. Ezt erősíti meg a könyv végén található felszólítás: „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van.”, ami ellentétes a dánieli: „zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig.” felszólítással, ami a jelenések könyvével ellentétben ténylegesen későbbi időre vonatkozó kijelentés volt.

Egy másik gondolat ami lázba hozhatta a kor, illetve a ma olvasóit, a boldogság, a megnyugvás ígérete a 3. versben: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” Ki a boldog (áldott)? Az aki meghallja és cselekszik is a hallottak alapján. Hallani vagy tudni valamiről önmagában nem jelent semmit, hiszen ha nem válik a tudás életet megváltoztató, megújító akarattá, tetté, nem váltja ki a kívánt hatást, nem használ semmit az embernek.

Fontos látnunk az olvasók helyzetét, ami azonos volt János megtapasztalásával: „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban”. Szenvedő keresztényeknek írt, akik tudatában voltak az identitásuknak, de bátorításra szorultak, hogy állhatatosak legyenek a Krisztusért vívott küzdelemben; elviselve a szenvedéseket, ragaszkodva az identitásukhoz.

Utolsó gondolatként az újratalálkozás élményét emelem ki. Az író, János ugyanis ugyan az aki Krisztus tanítványa volt, méghozzá a „szeretett”. Mégis mikor meglátta Jézust nem az emberi nyomorúság alá vetett Krisztust, hanem a dicsőségében ragyogót látta, így nem tudta hírtelen biztosan, hogy Ő e az. Így olvassuk: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”. Krisztus pontosan emlékezett öreg barátjára, és ugyanúgy viselkedett vele mintha csak tegnap váltak volna el az olajfák hegyén. Micsoda barát és micsoda vigasztalás! Nála vannak a „halál és pokol kulcsai”! Legyőzte a halált és hatalma van, hogy bárkit magához vegyen, kihozzon a halál állapotából. A keresztényeknek valódi megtapasztalás lesz, hogy a halál után Krisztus vár a túloldalon.

Jelenések könyve (1) - bevezető

Ezt a könyvet sokan és sokféleképen értelmezik. Fontos tudni azt, hogy abban a korban amikor János leírta, illetve azok akiknek leírta, ezek a képek egyértelműek voltak. Számukra ez a képekben való leíró, elbeszélő stílus világos volt, nem adott okot különböző elméletek kidolgozására. Ezért tehát fontos megvizsgálnunk azt, hogy ők, az eredeti olvasók akkor hogyan gondolkodtak és mi alatt mit értettek. A számok, képek szimbolikus jellegűek. Későbbiekben láthatjuk, hogy miért és hogyan.
János, illetve Jézus célja a könyvel az volt, hogy a Domitiániusz üldözése alatt (i.sz. 94-96) élő szenteket kitartásra bíztassa. Üzenetének lényege az, hogy Isten – bár gondolható lenne néhány jelből – nem hagyta el őket, sem meg nem erőtlenedet, sem hatalmát nem vesztette el. Az apokalipszis jelentése fátylat letávolítani, fellebbenteni. Jézus fellebbenti a fátylat, hogy a szenvedő, harcoló egyház belásson a kulisszák mögé, meglássa Isten trónja nem inog meg, és Ő aktív részese a történelemnek, aminek a végén nyilvánvaló lesz, hogy ki kinek az oldalán szolgált itt a földön, aminek alapján vagy dicsőségben, vagy kárhozatban részesül.

Mint említettem az egyháztörténelemben több értelmezési iskola alakul ki. A négy legnagyobb:

1. Preterista értelmezési irányzat: Értelmezésük szerint a jelenések könyvében leírt események már a múlt. Az ott leírt események János korában lejátszódtak a keresztény egyház életében, a Római Birodalomban. Protestáns egyházakra volt jellemző ez az irányzat.


2. Futurista értelmezési irányzat: Az első három fejezetet kivéve értelmezésük szerint a jelenések könyve próféciái még nem teljesedtek be, azokat a jövőben várjuk, illetve az úgynevezett elragadtatás után fognak megtörténni. Értelmezésük szerint a 4. fejezettől erről a Krisztus visszajövetele előtti rövid időszakról (a nagy nyomorúság időszakáról) írt János ebben a könyvben. A mai evangéliumi körökben legelterjedtebb vonulat. A protestáns ortodoxia tanait valló felekezetekre nem jellemző.


3. Történelmi értelmezési irányzat: A történelmi értelmezés szerint a jelenések könyve az emberiség egész történelmének fő irányvonalát átfogja János napjaitól Krisztus visszajöveteléig. A hetednapi adventista értelmezés ebbe az irányvonalba tartozik, illetve pár reformátor is ezen értelmezés felé hajlott.


4. Idealista/Szimbolikus értelmezési irányzat: Az idealista értelmezés szerint a könyv alapvetően a jó és a gonosz küzdelmét írja le, nem kapcsolható kizárólagosan az emberiség bizonyos történelmi eseményeihez. Az ott leírt események alkalmazhatóak sok, a kereszténység és az emberiség életében lejátszódott és lejátszódó eseményre. Korai egyházatyák, és reformátorok (pl. Kálvin) vonzódtak ehhez az értelmezési módhoz.

Sok lehetőségünk van tehát az értelmezésre, a találgatásra, félremagyarázásra. Viszont ha azt szeretnénk, hogy megértsük az eredeti jelentést szándékot, mint azt már említettem vissza kell menni a múltba, a gyökerekhez. Észre kell vennünk, hogy a könyv a 7-es számra (gyakran 3-ra és 4-re felosztva) van felfűzve (7 levél, 7 trombita, 7 pohár, 7…). Maga a könyv is 7 szakaszból áll amik párhuzamosak egymással és mindegyik ugyan azt a korszakot mutatja be, tárja elénk egyre fokozódó képekben. Ez az időszak a Krisztus első eljövetelétől a második eljöveteléig tartó korszak.
A 7-es szám az Isten, illetve a teljesség száma (6 az emberé).