Uram, Uram...

Nem a templombajárás, vagy a Biblia olvasása tesz kereszténnyé, hanem ha amit olvasunk a Bibliában, azt meg is tesszük, azt beépítjük az életünkbe. Talán a legnehezebb ebből a szempontból önmagunk, az egónk feladása. Hajlamosak vagyunk nagyobbnak, másnak, jobbnak értékelni magunkat másnál. Továbbá általában jobban tudjuk a többiek kötelességei (akár velünk szemben is), mint a sajátunkat. Így önmagunk teljes legyőzése a megbocsátás, amit ha valaki kér (vagy akár nem kér), nekünk meg kell tennünk. Persze ez még nem jelenti azt, hogy a másik embernek - mivel mi megbocsátottunk neki - nem kell szembenéznie bűnének, vétkének következményeivel.

Isten azt mondta:
"Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az õ haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr." (Rm 12:19)

továbbá azt is mondta, hogy:

"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Mt 6:14-15)

Nehéz? Nehéz. De ezek a nehézségek, illetve ezen nehézségek leküzdése tesz bennünket igazán emberré.